Saccharomyces cerevisiae, azaz pékélesztő, mint ritka opportunista patogén
A S. cerevisiae nevét a legtöbben az élelmiszeriparból ismerik: pékipar mellett, széles körben alkalmazza a söripar és a borászat. Éppen ezért sokáig alapvetően ártalmatlan mikroorganizmusként tekintettek rá. Az utóbbi évek klinikai tapasztalatai azonban egyre inkább arra utalnak, hogy bizonyos helyzetekben – főként legyengült, súlyos állapotú vagy kórházi kezelésre szoruló betegekben – az élesztőgomba fertőzések kialakulásában is szerepet játszhat. Vizsgálatunk ezt a kérdést tanulmányozta a Debreceni Egyetem Klinikai Központban gyűjtött izolátumokon.
A kutatás során 46 klinikai S. cerevisiae törzset elemeztünk, és ezek genetikai hátterét, gyógyszerérzékenységét, valamint a hozzájuk kapcsolódó betegadatokat is összevetettük. Az eredmények egyik legfontosabb tanulsága, hogy az izolátumok közel fele egyértelműen probiotikus eredetű. Ez különösen figyelemre méltó, annak GRAS mivolta miatt. A probiotikus eredetű törzsek döntő többsége légúti mintákból származott, és szignifikánsan gyakrabban fordultak elő gyermekekben, illetve olyan betegekben, akik korábban valóban részesültek probiotikus terápiában. Ez arra utal, hogy a probiotikus termékekkel genetikai rokonságot mutató minták a kórházi beteganyagban nemcsak elméleti jelentőséggel bírnak, hanem valós klinikai összefüggésekben is megjelennek.
A klinikai mintákból származó S. cerevisiae törzsek természetesen nem kizárólag probiotikus forrásból eredhetnek. A második leggyakoribb csoportot azok a törzsek alkották, amelyek filogenomikailag a kereskedelmi pékélesztők kládjába tartoztak. Ezek főként felnőtt korú betegek mintáiban fordultak elő, és gyakran a női genitális traktusból származtak. Emellett néhány izolátum borászati, sörélesztő- vagy más, ritkább eredetű genetikai csoportokhoz tartoztak. Ez összességében azt jelzi, hogy a klinikai S. cerevisiae rendkívül sokféle eredetű lehet, és a humán mintákban megjelenő törzsek háttere jóval változatosabb annál, mint amit korábban feltételeztünk.
A gyógyszerérzékenységi vizsgálatok alapján az echinokandinok – caspofungin és anidulafungin – többnyire megbízható aktivitást mutattak. Ugyanakkor az amfotericin B esetében szélesebb érzékenységi tartomány volt megfigyelhető, ami arra figyelmeztet, hogy S. cerevisiae fertőzésekben sem lehet automatikusan egységes terápiás válaszra számítani. A kezelés megtervezésében ezért fontos lehet a törzsek laboratóriumi vizsgálata, azok antifungális érzékenységének meghatározása, különösen súlyos vagy invazív fertőzés gyanúja esetén.
Ezen információk birtokában fontos megjegyezni, hogy a S. cerevisiae klinikai szerepét érdemes újra gondolni. Ez az élesztő nem egyszerűen „ártalmatlan ipari mikroba”, hanem bizonyos körülmények között opportunista kórokozóként is viselkedhet. Különösen fontos ez a probiotikumok alkalmazása szempontjából: bár ezek a készítmények sok esetben hasznosak és biztonságosak, kritikus betegcsoportokban – például gyermekekben, intenzív osztályos betegekben, katéterrel élőkben vagy immunszupprimált páciensekben – való alkalmazásuk fokozott körültekintést igényel.
Vizsgálatunk azt is bizonyította, hogy a korszerű genetikai módszerek, a gyors molekuláris tipizálás (multiplex PCR), az antifungális érzékenységi vizsgálatok és a részletes klinikai adatok együttes értékelése sokkal pontosabb képet adhat ezen fertőzésekről. Ez nemcsak a diagnosztika és a kezelés javítását szolgálja, hanem abban is segít, hogy jobban megértsük, mikor jelent valódi veszélyt egy alapvetően biztonságosnak gondolt élesztőgomba.
A klinikai izolátumokkal végzett munkafolyamat A.: A klinikai izolátumok döntő többsége légúti, és genitális traktusból tenyészett ki, valamint vér és sebminta is előfordult; B.: A legfontosabb vizsgálataink közül elsőként multiplex PCR-t végeztünk, mellyel gyors és megbízható eredményt kaptunk a minták probiotikus eredetéről, az antifungális érzékenységi vizsgálatokkal az izolátumok szenzitivitására derítettünk fényt, valamint a betegadatok központi rendszerből történő gyűjtésével, a prediszponáló tényezők elemzését végeztük; C.: A multiplex PCR-es eredményt filogenomikailag is alátámasztottuk, valamint a klinikai minták eredetének sokszínűségét is igazoltuk. (https://app.biorender.com/)
Fiatal kutatói cikkpályázaton díjazott mű alapján:
Harmath, A., Németh, B., Pócsi, I., Majoros, L., Pfliegler, W. P., & Kovács, R. (2025). Phylogenomic diversity of clinical Saccharomyces cerevisiae and the prevalence of probiotic-derived isolates in a tertiary care center in Hungary Microbiology Spectrum, 14(1), e02750-25.