Tájléptékű hatások a szőlőültetvények gombaközösségeire egy élőhelymozaikban

A szőlőültetvények egészsége és terméshozama nemcsak a termesztési technológiától vagy a talaj állapotától függ, hanem a növényekhez kapcsolódó mikroorganizmusok – különösen a gombák – közösségétől is. Ezek a mikroorganizmusok befolyásolhatják a növények tápanyagfelvételét, stressztűrését és betegségekkel szembeni ellenálló képességét. Kutatásunk fő célja annak feltárása volt, hogy a szőlő mikobiomját milyen mértékben alakítja gazdanövény hatás vagy az eltérő környezeti tényezők, mint a termőhely és a szezonalitás.

A vizsgálatot az egri borvidék két dűlőjében végeztük, ahol szőlőültetvények, gyümölcsösök és a féltermészetes cserjés élőhelyek közvetlenül egymás mellett helyezkednek el. A növényekről gyűjtött minták – levelekből és fás részekből – alapján elemeztük a rajtuk élő gombaközösségek összetételét, valamint azt, hogy a vizsgált tényezők miként befolyásolják ezeket a közösségeket.

Eredményeink azt mutatták, hogy a gombaközösségek összetételét elsősorban a gazdanövény határozza meg, vagyis a szőlő, a gyümölcsfák és az őshonos cserjék (kökény, gyepűrózsa) eltérő mikrobiális közösségeket hordoznak. Emellett a termőhelyi különbségek – például a különböző dűlők eltérő környezeti adottságai – szintén jelentős hatással voltak a közösségek szerkezetére. A szezonalitás is fontos tényezőnek bizonyult: az év különböző időszakaiban eltérő gombaközösségek voltak jelen, ami arra utal, hogy ezek a rendszerek dinamikusan változnak. A fenti tényezők mellett megfigyeltük, hogy a különböző növényállományok között jelentős átfedés is van a mikrobiális közösségekben. A szőlő tőkeelhalásáért felelős kórokozók vizsgálata során azt találtuk, hogy ezek a patogének minden általunk vizsgált növényben is jelen vannak, és jelentős átfedést mutatnak. Ez arra utal, hogy a környező növények potenciális inokulumforrásként szolgálhatnak a szőlő számára, ami fontos következményekkel járhat a növényvédelem szempontjából.

A kutatás egyik fontos következtetése, hogy a szőlőültetvények nem elszigetelt rendszerek, hanem szorosan kapcsolódnak a környező tájhoz. A tájhasználat, az élőhelyek elrendezése és a biodiverzitás mind befolyásolják a szőlő mikrobiomját. Mely megállapítás egy új holisztikus megközelítést nyújt a szőlőültetvények fenntartható működéséhez. Gyakorlati szempontból ez azt jelenti, hogy a fenntartható szőlőtermesztés során érdemes figyelembe venni a tájléptékű folyamatokat, illetve növényvédelmi szempontból nagy hangsúlyt kell fektetni a szőlőnövény jó kondíciójának megőrzésére.

Mintaterületek elhelyezkedése és élőhelyi mozaikja az egri borvidéken Az ábra az egri borvidéken található mintaterületek elhelyezkedését és a vizsgált élőhelytípusokat mutatja be. A mintavétel két dűlőben (Kőlyuktető és Mihálynagytető) történt, ahol szőlőültetvények, gyümölcsösök (almatermésű és kajszibarack ültetvények), valamint őshonos cserjés társulások közvetlen térbeli kapcsolatban helyezkednek el. Az ábra jól szemlélteti, hogy a különböző növényállományok mozaikos szerkezetben, egymáshoz közel helyezkednek el. Ez a térbeli közelség lehetővé teszi a mikroorganizmusok – például gombák – terjedését az egyes élőhelyek között, így a cserjés területek és gyümölcsfák potenciális inokulumforrásként befolyásolhatják a szőlőültetvények mikrobiális közösségeit.

Fiatal kutatói cikkpályázaton díjazott mű alapján:

Lepres, L. A., Molnár, A., Geiger, A., Váczy, K. Z., & Geml, J. (2025). Landscape-Level Drivers of Fungal Communities in Grapevine, Fruit Trees, and Semi-Natural Shrublands in a Habitat Matrix Plants, 14(20), 3178.